Nevét az ausztrál és az új-zélandi egyesített hadtestről (Anzac) kapta az I. világháborúban. Amikor a katonák útnak indultak a háborúba, ezt a feleségeik által készített kekszet vitték magukkal, amelyek hosszú ideig frissek maradtak.

Kell hozzá

• 1 csésze liszt (lehet fele teljes kiőrlésű)
• 1 csésze zabpehely
• 1 csésze kókuszreszelék
• 3/4 csésze barna cukor
• 125g vaj
• 2 evőkanál rizs szirup
• 1 teáskanál szódabikarbóna

Elkészítése tényleg nagyon-nagyon egyszerű. Előmelegítjük a sütőt 160 fokra és amíg a sütő bemelegszik össze keverjük a hozzávalókat. Gombócokat formálunk és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk őket. 10-15 percig sütjük vagy amíg aranybarnák nem lesznek. 

Vasárnap reggel készítettem, anyák napjára. Van belőle még pár darab amit egy tányéron üvegbúra alatt tárolok és sokkal finomabbak így többnaposan mint frissen voltak:) A délutáni kávém mellé szoktam enni belőle.

Az ihlett innen származik:

Sajnos nagyon ritkán jutok rebarbarához, volt egy időszak mikor hajkurásztam, de végül lemondtam róla. Már csak akkor veszek, ha véletlen szembe jön velem. Próbálkoztam az akkori kertbe ültetni, de a föld típusa miatt nem maradt meg. Erkély túl forró nyáron, nem él meg növény ott sem.

De múlt pénteken szerencsém volt. Eredetileg szárzellert kerestem a megszokott zöldségesek egyikénél. Azt ugyan nem kaptam, de csillogó szemmel markoltam fel jó pár levélnyelet a ritkán fellelhető zöldségből. Már akkor tudtam mi fog belőle készülni. Nagyon régóta vágytam rá és még sosem volt alkalmam megkóstolni sehol sem: Epres rebarbarás pitét.

Omlós tészta

• 25 dkg liszt
• 1/2 tk só
• 20 dkg hideg vaj
• 1 tojás
  
  

Töltelék

• 50 dkg illatos finom eper
• 50 dkg tisztított rebarbara
• 100 g cukor vagy ízlés szerint édesítő
• 4 púpos evőkanál kukorica keményítő

A lisztet a sóval összekevertem és belemorzsoltam a hideg vajat. Beleütöttem a tojást és tésztát gyúrtam belőle. Ezt a tésztát kettéosztottam, az egyik felét kinyújtottam és egy kivehető aljú piteformába simítottam. Nem baj, ha kilóg a formából valamennyi tészta, később eligazgatom. Villával megszúrkáltam az alját, hogy sülés közben ne púposodjon fel. A másik felét fóliába csomagoltam és mindkettőt a hűtőbe tettem, amíg a töltelékkel foglalkoztam.

Az epreket óvatosan megmostam, kicsumáztam és kisebb darabokra vágtam. A rebarbarát meghámoztam és durván két centis darabokra vágtam, hozzáadtam az eperhez. A gyümölcsökre mértem a 100 gramm cukrot, összeforgattam és félreraktam kicsit, amíg levet enged. Elkevertem benne a 4 evőkanál keményítőt és a hűtőből kivett, omlós tésztával bélelt formába öntöttem. Félretettem.

Kivettem a hűtőből a tészta másik felét is és lisztezett felületen pont akkorára nyújtottam, mint a pite forma. Fogtam egy kb akkora tányért (ez a sablonunk) és körbevágtam a tésztát. Az így keletkezett korongot a piteformára simítottam. A formából kilógó tészta széleit visszahajtogattam és megszúrkodtam a pite tetejét. itt aki szeretné, kenje le egy tojással.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem és 30 percig sütöttem a forró sütőben légkeveréssel. 30 perc után visszavettem a hőfokot 180 fokra és a pite szélét körbecsomagoltam alufóliával, hogy ne égjen meg. Ezután még 40 percig sütöttem. Ha kész, legalább két órát pihentetni kell mielőtt felvágjuk. Szerintem ez a legnehezebb része:)

Frissen felvert tejszínhabbal tálaljuk, aminek a tetejét meghinthetjük még egy kis fahéjjal is! Én a tejszín részét kihagytam..

Még múlt szombaton volt egy kis dolgunk Pakson, ami nem esett olyan nagyon korai időpontra. Gondoltam, ha már a Dunántúlon viszonylag kevés normális kávézó leledzik és én történetesen nagyon szeretem a kávét (de csak mértékkel) útba ejtjük Szekszárd egyik nevezetes gasztronómiai pontját A Kávé Házát. Előzetesen gyorsan egyeztettem velük facebookon, hogy biztos nyitva vannak-e szombaton. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben igencsak megkavarták a hétvégi nyitva tartásokat. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én március 15 óta nem igazán tudom, hogy mi mikor hogyan van nyitva szombat-vasárnap. Mindig utána kell keresgélnem.

A lényeg, hogy a válasz gyorsan és kedvesen érkezett. Egyik legnagyobb örömömre kiderült, hogy van házi vajas croissant-juk! A kávé mellé én azt imádom a legjobban:) Sajnos mióta a pécsi Enoteca Corsonak megszűnt a reggeli nyitva tartása nem jutottam jó croissant-hoz:( Pedig Pécs legjobb croissant-ja ott volt. Legalább a recept megvan, reprodukálni fogom.

Délelőtt negyed 10 körül értünk oda. A GPS kicsit elnavigált minket, sebaj, megoldottuk. A szombat korai időponthoz képest is félig tele volt a viszonylag kicsi kávézó. Jöttek-mentek az emberek, látszott, hogy sokuk otthonosan mozog. Illatozott a helyiség a friss kávé és péksütemény illattól. A berendezés szép, ízléses, minimál, kényelmes ülő alkalmatosságokkal. Ami külön tetszett, hogy a pult előtt is végig puffos padok voltak, így ott is le lehet ülni akár, hogy szemléljük a barista tevékenységét. Az asztalokon szép cserepes élő virág, semmi műgaz. 

Gyors helyzetfelmérés után helyet foglaltunk. Amint elhelyezkedtünk és kezdtünk volna szemlélődni, már jött is hozzánk maga a barista. Két cappuccino a ház saját pörkölésű kávéjából, egy csokis és egy lekváros croissant.

Ahogy minden számunkra új kávét, először tisztán cukor nélkül kóstoltunk. Nem kellett csalódnunk. Csodálatos, zamatos, édeskés. Ide nem kell cukor. A cukor különben is csak arra jó, hogy a rossz minőségű keserű kávé ízét ihatóvá tegye. A jó kávé nem keserű és nem hagy borzalmas ízt és szájszagot. 

Szóval először a kávénál szöktek örömkönnyek a szemem sarkába. Utoljára ilyen jót tavaly nyáron ittam Budapesten az Espresso Embassy-ban. Nagyon rég volt. Másodszor a croissant-nál csillant fel a szemem. Ó istenem, nem lehet leírni mennyire finom volt. Hajladoztam egy másodikért is, de nem szabad telhetetlennek lenni:) (A fotón úgy tűnik, mintha égett lenne. Nem volt az, csak rossz insta filter.)

Összességében maximálisan tetszett és ízlett minden, remek élménnyel gazdagodtunk. Ha újra Szekszárd közelében járunk, biztos teszünk egy újabb kitérőt hozzájuk.