Vasárnaponként előfordul, hogy édességet kívánok, pedig egyáltalán nem vagyok egy édesszájú alkat. Ami még gyakran előfordul, hogy ezt nem tudom előre. Vasárnap bolt nincs, így abból kell kreatívnak lenni amit az ember épp otthon talál. Liszt általában mindig van, ahogy növényi tejem is, a tojás pont necces volt. Egy hagyományos palacsinta nem jött volna össze, így lett ez az amerikai változat. Amit személy szerint jobban is szeretek, mint a hagyományosat.

Kellett hozzá:

• 1 bögre teljes kiőrlésű liszt
• 1 bögre kókusztej (vagy bármilyen más növényi tej is megfelel)
• 1 db nagy tojás
• ízlés szerint édesítő
• 1 tk sütőpor
•  25 dkg málna + édesítő
• Juharszirup (opcionális)

Egy tálba elkevertem a lisztet a sütőporral, majd hozzáadtam a kókusztejet és a tojást. Simára kevertem, így egy sűrűbb állagú tésztát kaptam. Közepes lángon felmelegítettem egy palacsintasütőt. Kikentem kis napraforgó olajjal és egyszerre három palacsintát sütöttem ki. Mindegyik palacsintához 2-2 nagy evőkanálnyi tésztamasszát használtam. Az első oldalt mindig addig sütöttem, amíg még épp hogy fénylett a palacsinta teteje. Megfordítottam és a másik felét is csak épp hogy megsütöttem. Én a palacsintát nem szeretem olyan sötétre sütve. Szóval aki úgy szereti, az még hagyhatja kicsit sülni:)

A málnát az édesítővel leturmixoltam. Tálaltam.

Régen (nagyon régen) én is először ezt a zacskós, előre elkészített fűszerkeverékből készítettem el ezt az ételt. Akkor még megfelelt, de változunk és az akkor újonnan felfedezett ételallergiám is okot adott a változásra. Sokat kutattam, teszteltem mire kialakult az a verzió amihez nem kell semmi előre gyártott vagy bekevert fűszer és az ízlésünknek is a legjobban megfelel. Ha ezt főzöm, általában egy jó nagy adagot szoktam és minimum a felét lefagyasztom kisebb adagokba. Most újra elkészítettem, bár inkább a nyár vége fele ajánlott, akkor talán nem mérik arany árba a paprikát.

Kellett hozzá

• 50 dkg darált hús, fele marha fele malac
• 3 fej vörös hagyma
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 doboz darabolt paradicsom konzerv
• 2 doboz kidney vörös bab konzerv (vagy be is áztathatunk szárazat)
• 3 db nagy kápia paprika
• *Chipotle paprika konzerv
• 3-4 dl húsleves alaplé
• 1 tk oregano
• 3 db babérlevél
• 5 dkg 70-80%-os étcsokoládé
• só, bors
•  fél tk római kömény
• 1 tk tandori masala
• 1 rúd fahéj
• 1 nagy csésze kukorica (opciónális, mivel az igaz eredeti chili con carne-ban nincs kukorica)

A hagymákat felkockáztam és egy nagy fazékban (nálam ez egy hatalmas vastag aljú, magas falú "serpenyő") kevés olíva olajon lepirítottam. Hozzá adtam a húst, amit kicsit barnára sütöttem. Mind eközben egy másik kisebb serpenyőben a kicsumázott, felaprított kápia paprikákat megsütöttem. Akinek van grillezője az grillezheti is. Ment a húshoz.

Jöttek a fűszerek: fokhagyma, oregano, babérlevél, só, bors, római kömény, tandori masala, fahéj. Az egészet jól összekevertem és kicsit lepirítottam, hogy intenzívebb ízeket érjünk el. Mehetett bele az apróra kockázott csokoládé, a paradicsom konzerv és a húsleves alaplé. A húsleves alaplé nálam 90% -ban forró vízben elkevert bio marha, tyúk vagy zöldség leves kocka. Itt ment bele a *chipotle -ből is egy nagyon kevés. Amikor elkezdett újra rotyogni hozzáadtam még a kukoricát és az egyik konzerv babot is. Másfél (1,5) órán keresztül közepes lángon, félfedő alatt főztem, majd a végén adtam hozzá a másik doboz babot is.

Nálunk rizzsel, tejföllel (ami ellensúlyozza az erősséget) és reszelt sajttal szokás enni. Ez sokaknak furcsa, de érdemes kipróbálni legalább egyszer szerintem:)

*Chipotle paprika: Ez egy nagyon erős chili paprika, ami egy fűszeres, füstös ízű szószban van. Rettenetesen erős és nagyon finom, szóval csínyján kell bánni vele. Nagyon keveset szoktam belőle használni. A megmaradt részt apró adagokba elosztom és lefagyasztom, mivel nem feltétlen olcsó dologról van szó. Tesco áruházban beszerezhető.

Mostanában nagyon minimálisra visszaesett a húsfogyasztásom és Pinterestet böngészve akadt meg egyik nap a szemem ezen a fotón. Rögtön megihletett, másnap el is készítettem a saját vega verziómat. Amit ugyan nem az nap ettem meg, hanem másnap ebédre vittem magammal, de annyira elégedett voltam vele, hogy gondoltam veletek is megosztom:)

Kellett hozzá

• 2 db nagy pritamin paprika (ha több színűt veszünk a végeredmény sokkal látványosabb)
• 1 kisebb sárga cukkini (ha nincs sárga, természetesen megfelel a zöld is)
• 1 konzerv darabolt paradicsom
• 2 db szárított paradicsom
• só, bors, olíva olaj
• 1 decis csészébe kimért bulgur

Először is elkészítettem a tölteléket. A cukkinit apróbb darabokra felkockáztam, és egy vékony serpenyőben kevés olíva olajon aranybarnára lepirítottam. Sóztam, borsoztam. Hozzá kevertem a nagyon apróra feldarabolt szárított paradicsomot. Kicsit összemelegítettem, hogy kioldódjanak az ízek a paradicsomból és felöntöttem a paradicsom konzervvel. Mikor újra rotyogni kezdett, hozzá öntöttem a bulgurt. Lehúztam a tűzhelyről és 20 percig lefedve állni hagytam. Ennyi idő kellett a bulgurnak, hogy magába szívja a  paradicsom szószt és megpuhuljon.

Amíg vártam, félbevágtam és kicsumáztam a paprikákat. Majd mikor kész lett a töltelék, jó alaposan megtömködtem vele a paprikákat. Reszeltem rájuk kicsi parmezánt és 30 percig sültek légkeveréssel a sütőben.

Akinek nincs baja a tejtermékekkel, az kevés tejfölt kanalazhat még hozzá, ha igényli, de szerintem önmagában is elég szaftos lett:) Fogok még máskor is csinálni.